Ismerjük meg a füvészkerteket

A gyógynövények gyógyításra való felhasználása az emberi történelem kezdetéig nyúlik vissza: az ópiumot már négyezer évvel ezelőtt használták, anélkül hogy kivonták volna belőle a morfiumot. Az állatok és az emberek mindig is fogyasztották a gyógynövényeket azért, hogy enyhítsék fájdalamaikat vagy kezeljék a betegségeiket. Néhányan úgy tartják, hogy Isten minden egyes növényt „jellel”(egyalkalmazásleírással) látott el, amelyet az anatómiai, élettani, járványtani vagy gyógykezelési ismeretekkel nem rendelkező ősember is értett. Valójában ez nem ilyen egyszerűen és ösztönösen történt: a növények ismerete alapos megfigyelések, és sok mérgezés árán vált az ember tudásának részévé.

Mellékhatások

Gyógyteák vagy főzetek fogyasztásakor vajon fennál a túladagolás, mellékhatások, más gyógyszerekkel való kölcsönhatás, allergiás reakciók veszélye? Ezek valós veszélyek, bár egy kis odafigyeléssel elkerülhetőek. A petrezselyem például nagy mennyiségben (minimum egy kiló naponta, legalább tíz- tizenöt napon keresztül) vetélést okozhat, de ki lenne képes ennyi petrezselymet megenni? A mellékhatások olyan személyeknél nyilvánulnak meg a legkönnyebben, akik fokozottan érzékenyek a növény komponenseire. Néhány növény például nem ajánlott várandósság alatt, de kevéssé valószínű, hogy a mindennapokban használt mennyiség esetén a túladagolásnál és hasfájásnál súlyosabb problémák alakuljanak ki. A más gyógyszerekkel való kölcsönhatások ellenben veszélyesebbek lehetnek, nagyobb odafigyelést igényelnek.

Görög és latin kultúra

A nyugti kultúra jórészt görög-latin eredetű. A mítoszokban az orvoslás művészete gyógyító istenektől származik. Az antik orvoslás határozott előrelépése Galénosznak, Kr. u. 2. században élt görög származású római orvosnak köszönhető. Ő találta fel a „gyógyszereket” amelyeket attól fogva galénoszi készítményeknek hívtak.

Egyiptom

Az 1873-ban a német egyiptológus, Georg Ebers kezébe került az első orvosi kézikönyv, amelyről a történelem megemlékezik: egy papirusztekercs a következő címmel: Az emberi test minden részére való gyógyszerek készítésének könyve. Kr. e. 1500 körül készítették. Ez volt tehát az első füveskönyv, és évezredeken keresztül használták, mivel a növények jelentették az egyetlen kezelési módot a legkülönfélébb betegségekre.

Füvesasszonyok

A táplálékul szolgáló és gyógyító növények a múltban azoknak a nőknek a fennhatósága alá tartoztak, akit füvesasszonyoknak hívtak- ezek az asszonyok pontosan ismerték a növények minden titkát. A füvesasszonyok generációról generációra továbbörökítették tudásukat és tapasztalataikat. Rajtuk kívül gyógyítással foglalkozott még a gyógynövényárus, a patikus, és az orvos. Az 1500-as évektől indult meg a növények elméleti, nem gyakorlati alapon való rendezése, amely megnyitotta az utat a növényrendszertan előtt. Az egyetemeken létrejöttek a botanikus kertek.

Gyógynövények és a modern orvoslás

Az 1800-as évek elején egy német kémikus, Friedrich Sertürner izolálta a morfiumot, melyet a mák ópiumából vont ki. Ettől kezdve sok kémiai összetevőt állítottak elő a laboratóriumokban szintézissel. Az aszpirin talán a legismertebb példa erre: ez a fűz kérgében megtalálható szalicilsavak származéka, melyet kémiai úton állítottak elő. A növények bizonyos komponenseit még ma sem lehet szintézis útján előállítani, és vannak olyanok, amiket csak szervesanyag alap segítségével lehet reprodukálni félszinetetikus folyamattal.

Gyűjtés

A gyógynövényeket akkor érdemes gyűjteni, amikor a legtöbb hatóanyagot tartalmazzák. Érdemes odafigyelnünk a növények pontos ismerete mellett a holdállásra is. A Hold változása úgy befolyásolja a növényi részek nedvtartalmát és ennek megfelelően hatóerejét, hogy teliholdkor, illetve az azt megelőző napokban a nedvek a növény föld feletti részeiben gyülemlenek fel, míg az újhold környékén ezek az erők a földalatti részekbe húzódnak vissza.

  • Virágok A virágzás során a virágos hajtáscsúcsot, néhány levelet is magába foglalva gyűjtsük. Az aromás növényeket, mint zsálya, menta, oregánó, kakukkfű, melyek még illóolajokban gazdagok, akkor kell begyűjteni, amikor a virág még bimbós, mivel az olajok a virágban koncentrálódnak, hogy odavonzák a rovarokat. A virágzás során a rovarok eltávolítják a pollent és nektárt, melyek a gyógyszer lényegi részei.
  • Rügyek Amikor még zártak, és a rügypikkely még nem vált le. A rügypikkely sötét, bőrszerű levélke, amely beborítja a rügyet.
  • Levelek A virágzást megelőző időszakban ajánlott gyűjteni, amikor még zsengék. Ne gyűjtsük a legalsó leveleket, mert azok hajtanak ki elsőként, tehát azok a leginkább károsodtak.
  • Szárak A leveleknél azonos időszakban.
  • Hagymák A virágzás után, amikor a talaj feletti rész kezd elszáradni.
  • Gyökerek és rizomák Amikor a növény vegetációs nyugalomban van, az egynyári növénye esetében rendszerint ősszel, az évelőknél tavasz elején
  • Gumók A virágzás időpontjában.
  • Gyümölcsök Amikor teljesen megértek és elérték végleges színüket
  • Magok Amikor a növény kezd kiszáradni, kevéssel azelőtt, hogy a magokat elhullatná. A legmegfelelőbb időszak a gyűjtésre a reggel első órái vagy az alkonyat. Ne gyűjtsünk erős vagy szeles napokon, hanem szép és száraz időben, amikor a harmat felszáradt.

Szárítás

Rögtön a gyűjtést követően veszi kezdetét a szárítás, az a szakasz, amely lehetővé teszi a növényekben jelen levő víz nagy részének eltávolítását. Amennyiben a gyűjtött növények porosak vagy sárosak, megmoshatjuk őket, és meleg levegőn megszáríthatjuk őket. A mosás után fajonként válogassuk szét a növényeket: aromásnövényeket (például a menta)ne szárítsuk együtt aroma nélküli növényekkel. Fordítsunk nagy figyelmet a gyökerekre: alaposan mossuk meg, ezt követően vágjuk egy két centiméteres darabokra, és szárítsuk ki. A nagyobb darabok hosszabb idő alatt száradnának ki, és miután kiszáradtak, nehéz feldarabolni.

A legjobb a növényeket természetes módon szárítani, minden gyorsított folyamat nélkül. Ajánlott árnyékos helyen, és jól szellőző helységben, például padláson szárítani. A szárakat és nyeleket ne túl szoros kötegekbe gyűjtsük,és fejjel lefelé fordítva fügesszük fel, vagy helyezzük aszalóra két-három centimlternél nem magasabb rétegekben. Minden nap forgassuk át. A bogyókat alacsony perermű papírdobozba helyezhetjük. A megszáradt gyümölcsökből a magokat a kezünk között dörzsölve távolíthatjuk el, majd szitáljuk át, hogy eltávolítsuk a port és a növényi részeket, ami után tovább egy hétig kell szárítani.

A szárítás időtartama függ az eltávolítandó víz mennyiségétől, de rendszerint tizenöt-húsz nap tanácsolt gyökerek, szárak és kérgek esetében, nyolc- tíz nap levelknél, és három-négy nap virágoknál. Tapintással meggyőződhetünk róla, hogy kiszáradt-e már a növény: amennyiben nem hagy a kézen nedvesség nyomot, a folyamat befejeződött.

Tárolás

A szárított növényeket levegőtől, fénytől, és nedvességtől védve tároljuk. Használjunk bádogdobozt, cserépedényt, esetleg sötét és vastag papírzacskót. A legjobb ha minden évben felújítjuk készletünket.

Az alkalmazás módjai

Gyógyteák

A gyógytea a növények hatóanyagai alkalmazásának legősibb módja, melynek formája lehet:

  • forrázat
  • áztatmány
  • főzet

Forrázat

A
forrázat a teához
nagyon hasonlóan készül.
A vizet a forrásponthoz közeli
hőmérsékletre kell melegíteni, de
nem teljes forrásba, mert a gőzben
elvesznének az értékes illóolajok.
Ezt a módszert használjuk a növény
virágai és levelei esetében. A
standard mennyiséget naponta
kell elkészíteni ami három
adagra elegendő. Melegen
és hidegen iható.

Főzet

Gyökerek, kérgek,
vesszők és néhány típusú
bogyó esetében használatos.
Tegyük a növényt hideg vízbe,
és hagyjuk forrni egy órán keresztül
Naponta el kell készíteni a
főzetet, három adagra elegendő
mennyiségben. Hidegen és
melegen is iható.

Az áztatmány

Az
áztatás célja, hogy a
hőmérséklet megemelése
nélkül „hidegen” vonjuk ki az
ízeket, aromákat, hatóanyagokat. Az
áztatmány alapanyaga lehet víz, égetett
szesz, bor, olaj, tej, vagy gyógyfőzet. Az
áztatás ideje az alapanyagtól és az elkészítési
módtól függően változhat. Használhatunk
friss vagy szárított esetleg porított növényi
részeket is. A hatékonyabb kioldás
érdekében tartsuk szobahőmérsékleten a
készülő áztatmányt, néha keverjük
meg, vagy rázzuk fel.

Tinktúra
(tömény etil alkoholos áztatmány)

A tinktúra speciális áztatmány, mivel hordozóanyaga, melyben a növényi részek kioldódnak, tömény etil alkohol, 50%-tól 96%-os töménységig. Eltarthatósága az alkoholnak köszönhetően szinte „ korlátlan ”, a többi részletében megegyezik az általános áztatmányokkal. A növény bármely része felhasználható.

A pép

A
pép általában friss
növényi részek, magvak,
termés darálásával, őrlésével,
összezúzásával készül, általában
nem tartalmaz hordozóanyagot,
csak tisztán a növényt-növényeket.
A pépet általában külsőleg, pakolás
készítésére használjuk, de
alkalmazhatjuk belsőleg is, mint
például szezámpasztát vagy
friss bazsalikomból készült
pesztót.

Illóolaj

Illóolaj aromás
növények virágából,
terméséből, hajtásból, szárából,
leveléből, kérgéből készíthető
hidegpréselés vagy vízgőz desztilláció
során. Az illóolaj hatásában megegyezik a
növényével, de annál hatványozottan erősebb.
Szélesebb körben, általánosan és különleges
módon is felhasználható, így alkalmas kenőcs,
olaj, forrázat, gőz, illetve egyéb gyógyszer
készítéséhez. Légmentes zárás mellett, sötét
üvegben, sötétben, hűvös helyen
korlátlanul tárolható. Töményen vagy
közvetlenül nagyon óvatosan
alkalmazzuk.

Kenőcs és olaj

A
kenőcsben a növényi
részek közvetlenül vagy azok
kinyert hatóanyagai egy krémes vagy olajos
hordozóanyagba vannak belekeverve, beledolgozva,
beleoldva, belesütve. A kenőcsöt külsőleg alkalmazzuk
Alapanyaga lehet vízoldékony krémzselé vagy
zsíros állagú anyag. A zsíros kenőcsök készülhetnek állati :
tisztított vaj, disznózsír, libazsír, kacsazsír, faggyú…, vagy
növényi vagy ásványi zsírból, olajból. Az alapanyagot a bőrtípusnak
vagy a kívánt hatásnak, célnak megfelelően kell kiválasztani
tani, például száraz bőrre zsíros kenőcsöt készítsünk, fertőzött
sebre viszont inkább zselés típusú, szárító, fertőtlenítő krémet
használjunk. A kenőcsöt készíthetjük hideg eljárással, ilyenkor
általában friss szirmokat, leveleket alkalmazunk. Érdemesebb
friss növényt felhasználni, amelyeket pépesítünk, és
egyszerűen a hordozóanyagba keverünk, de használhatunk
szárított, porított növényt is. A meleg eljárással készülő
kenőcs alapanyagát felolvasztjuk, és így keverjük bele a
növényi részeket. Vigyázni kell arra, hogy az alapanyagot
szinte épp csak megolvassuk, és ne
hevítsük túl, mert akkor a növényi részek
eléghetnek, aromájuk elillanhat.